Nagyon sokszor láttad a filmet. Szerinted ez egy olyan film, amit az emberek többször is meg akarnak majd nézni?
Neked válaszolok először, mert Liverpoolos képed van. Azt gondolom, ez egy olyan film, amit az emberek többször is meg akarnak majd nézni. Mostanáig körülbelül 12 alkalommal láttam, és nyilvánvalóan elfogult vagyok, de úgy érzem, hogy igényli az újranézést.
Emlékszem, hogy valamikor kiírtad a facebookra, hogy ha valakinek van Rik Smits meze, akkor azt használnátok a forgatáson… Hogy sikerült végül rátalálni a mezre?
Egy bloomingtoni srác kölcsönadta a mezét. (És Rik Smits is felvette velünk a kapcsolatot. Aki egy nagyon kedves ember.) Végül találtunk egyet Pittsburgh-ben. Szóval ne aggódj, a Dunkin’ Dutchman jól látható a filmben.
Miben változott az életed, miután a film kijött?
Nos, mielőtt a film kijött, nem gondoltam volna, hogy egyáltalán megemlítenek az Entertainment Weekly-ben, és most olyan kedvesek, hogy hagyják, hogy beszéljek magamról vagy a Csillagainkban a hibáról kb minden héten. És… ez a különbség. De nyilvánvalóan sok új ember talált rá a könyvre, amiért borzasztóan hálás vagyok.
John, miért egész mondattal fejezted be a könyvet?
Gondoltam rá, hogy a mondat közepén fejezem be, de teljesen egyetértek Gusszal abban, hogy ez megsérti az író és az olvasó közti kapcsolatot. Ráadásul szinte biztos voltam benne, hogy az emberek kitalálnák, hogy ezt tenném, és túl könnyűnek tűnt megadni nekik. Aztán meg, komolyan hiszek abban, amit a metafikció nyújthat az olvasóknak. De szerintem nem vagyok kifejezetten újító vagy találékony író a forma kitalálásában. Eléggé régivágású vagyok.
Gondolod, hogy a Csillagainkban a hiba utat nyit a többi könyved adaptálására is, mint az Alaska nyomában? (Az álmom, hogy Alaskát játsszam.)
Nem nálam vannak az Alaska nyomában filmes jogai (hanem a Paramountnál), szóval nem az én döntésem mikor vagy hogyan csinálnak belőle filmet. Remélem, adnak neked egy esélyt a meghallgatáson, ha belefognak.
Miért tart évekig, míg megírsz egy könyvet? Ilyen nehéz beleképzelni magad Hazel fejébe?
Alapvetően nagyon lassan írok. Három évnél kevesebb idő alatt sosem írtam még könyvet. (Persze, ez nem jelenti azt, hogy mindig jók. Néha két évet dolgozok egy könyvvel, és el sem küldöm a kiadónak, mert nem vagyok vele elégedett.) Sok dolgot törlök és újraírok. De igen, nehéz volt Hazel fejébe képzelni magam, és rengeteg időt eltöltöttem, mire rátaláltam a hangjára. Sosem indultam volna el ezen az úton Esther Earl barátsága nélkül, aki 16 évesen, 2010-ben hunyt el rákban. Nagyon-nagyon hiányzik Esther, és annyira szeretném, ha most itt lenne, megnézné a filmet, és elmondaná, mit gondol róla.
Szerinted mikor jön ki új könyved? Milyen valami újon dolgozni?
Nos, egy tonna írói dolgot elhanyagoltam az elmúlt hónapokban. Először is, mert a Csillagainkban a hiba forgatásán voltam, aztán az elmúlt két és fél hónapban promóciós úton voltam a filmmel. Amint ez a szédület elvonul, megpróbálok nekiállni egy új történetnek. Remélem, haladok majd a nyáron.
Melyik karakterre hasonlítasz a legjobban?
Valószínűleg Hazel apukájára. Hiszek a legtöbb dologban, amit mond.
Hasonlítottad valaha a Csillagainkban a hibát a Rómeó és Júliához?
Igen. Úgy értem, gondoltam rá, amikor a Csillagainkban a hibát írtam, mert ez az egyik leghíresebb szomorú szerelmes történet és tragédia. Nyilvánvalóan a Rómeó és Júlia sokkal (sokkal-sokkal-sokkal-sokkal) jobb, mint a Csillagainkban a hiba, de sok műfaji szabályt alkalmaztam: kifinomultabb szóhasználat (különösen a párbeszédeknél), az „igaz” szerelmen való elmélkedés, milyen hatással van az idősekre a fiatalok szerelme, stb.
Mi volt az első reakciód, amikor először hallottad Ed (Sheeran) dalát a film végén?
Sírtam. Az igazat megvallva, sokat sírtam. Ahogy Nat Wolff mindig mondja: „John Green egy jó ételtől is elsírja magát.” Erről jut eszembe, hamarosan vacsorázni megyek Nattel. Valószínűleg sírni fogok.
Megírnád Augustus és Hazel történetének az előzményét, hogy láthassuk Augustus küzdelmét az előző barátnőjével?
Biztos, hogy a barátaim a 20th Century Foxnál (és a kiadóm) nagyon örülnének neki, ha megírnám a Csillagainkban a hiba előzménytörténetét, de nem látom magam, hogy ezt csinálnám. Imádtam ezeket az éveket Hazellel, Augustusszal és Isaackel, de úgy érzem, el kell őket engednem, és hagynom, hogy a ti képzeletetekben éljenek tovább.
Mit szól a családod a Csillagainkban a hiba sikeréhez… Hank, a feleséged, Henry?
Mindannyian nagyon segítőkészek és izgatottak miattam, de mindannyiunknak fontos, hogy a realitás talaján maradjuk a családommal, és ne feledkezzünk meg azokról, akik az életben a legközelebb állnak hozzánk, szeressük és becsüljük meg, hogy szeretnek minket. Szóval ez az egész csodálatos, de alapvetően nem változtatott a kapcsolataimon.
Mikor kezdődnek meg a Paper Towns film munkálatai?
Nem mostanában! Még mindig nagyon sok dolgunk van: Mike (Michael H. Weber) és Scott (Neustadter) jelenleg a forgatókönyvön dolgoznak, találnunk kell egy rendezőt, szereplőket és helyet, stb. Filmet csinálni nagyon sok időt vesz igénybe, de szerintem a lényeg, hogy JÓ film legyen, ne pedig gyorsan összecsapott. Nem akarom kihasználni a Csillagainkban a hiba sikereit (vagy bármelyik másik könyvét), azt akarom, hogy az emberek szeressék és megérintse őket.
Miért döntöttél úgy, hogy Indianapolisba helyezed a történetet?
Nos, Indianapolisban lakom, szóval elfogultságomban választottam ezt a helyet.
Voltak olyan karakterek a filmben, akik úgy néztek ki, ahogy azt te elképzelted, amikor írtad a könyvet?
Az első forgatási napon azt vettük fel, amikor Amszterdamba indulván Hazel és a szülei kijönnek a házból, és Gus egy limuzinon jön eléjük. Ahogy megláttam Hazelt, az anyukáját és az apukáját kisétálni a házból, ahogy Hazel húzta maga után az oxigénpalackot, azt gondoltam magamban, „Ez a film működni fog.” A ház, Hazel és a szülei pont olyanok voltak, ahogy elképzeltem őket. Nagyon, nagyon különleges volt, és sosem fogom elfelejteni. Srácok, remélem, hogy ti is úgy fogjátok érezni, mikor nézitek a filmet, ahogy én éreztem, amikor néztem a forgatást.
A legutóbbi olvasmányaid közül melyik volt a legjobb?
Annyi jó könyvet olvastam mostanában! Most fejeztem be a Brown girl dreaminget Jacqueline Woodsontól, egy verses emlékirat, ami gyönyörű és csodálatos. Imádtam E. Lockharttól a We were liarst. Felnőtt könyvek közül az An untamed state Roxane Gaytől csodálatos és képtelen vagyok elfelejteni. (Persze nem fiatalabb gyerekeknek való.) És szerettem Rachel Kushner könyvét, a Flamethrowerst.
Van valami tanácsod az írójelölteknek?
Két tanácsom van: 1. Írj, és úgy írj, hogy nem törődsz a kiadással. Az örömért, a katarzisért és a remény megtalálásáért írj, és próbálj meg úgy írni, mintha ez ajándék lenne mások számára. A naplóírásnak és a könyvírásnak is megvan a maga helye, de amit íróként a legjobban szeretnék, hogy más emberekkel építsek kapcsolatot, úgyhogy megpróbálok nekik írni.
És 2. Olvass! Olvass sokat! Olvass csak úgy és kritikusan. Olvass olyanokat, amikről azt gondolod, nem tetszenének. Olvass romantikust, fantasyt, sci-fit és Chaucert. Olvass könyveket az olvasásról, irodalmi kritikáról, és merülj el a nyelvben, mert szerintem az olvasás a legjobb tanulási mód, ami csak megadatott az íróknak.
A filmzenei albumon lévő dalok mindegyike benne van a filmben, vagy a könyv/film inspirálta dalok vannak többségben?
Fogalmam sincs, hogy az albumon megtalálható összes dal benne van-e a filmben (elég rossz vagyok zenéből), de mindenképpen többségben vannak. Azt hiszem, mind benne van? Nem tudom, Season Kentet kell erről megkérdezned, a zseniális zenei rendezőt.
Nehéz volt úgy írnod, mint egy 16 éves lány?
Azt hiszem, sokkal nehezebb lett volna, ha azt mondom magamnak „én most úgy fogok írni, mint egy 16 éves lány”. De nem mondtam. Csak elképzeltem magam, ahogy Hazel szemszögéből írok, ami nagyon konkrét volt a fejemben. Szóval számomra ő 16 éves volt, lány és rákos beteg, de sok minden más is: valakinek a lánya volt, barátnő, egy vicces, együttérző ember, olyan, akit érdekel Magritte és annyi minden más.
Valamikor tinédzser voltál, most szülő. Hazel vagy a szülei helyébe tudod magad jobban beleképzelni, és miért?
Apukaként mindenképpen jobban tudok a szülőkkel kapcsolatot találni, mint bárki mással. De megpróbálok mindenkit egyformán megérteni, mert a tinik vannak a sztori középpontjában.
Mit gondolsz, a film mennyire követi a könyvet? Persze, szeretem a Hazel és Gus között lévő románcot, de ugyanakkor nagyon tetszett a figyelem, ami a családjaikra irányult. A filmben is megvan ez?
Komolyan azt gondolom, hogy ez az egyik legkönyvhűbb adaptáció, amit valaha láttam. Persze, sok dolgot meg kell változtatnunk, mert ez vizuális (és auditív) médium, és mert a film csak két óra hosszú. De szerintem tényleg remek munkát végeztek azzal, hogy megtartották a regény témáját és hangsúlyát, amiért ilyen remek véleményeket kapott kritikusoktól és a fanoktól is egyaránt.
Mi volt a legviccesebb pillanat a forgatáson?
Minden pillanat Nat Wolff-fal szórakoztató volt. Ő az egyik legviccesebb ember, akit valaha ismertem.
Van valami különleges oka annak, hogy Mr. Van Houten olyan erőszakos ahelyett, hogy csak szomorú lenne? Az alkohol nagyon különböző módon változtatja meg a veszteséget ért embereket, és te nagyon egyedi módot választottál. Tudom, hogy van valami logikus magyarázat e mögött, de nem tudtam rájönni, mi az.
Teljesen igazad van, nem minden alkoholista erőszakos. (Ahogy nem minden erőszakos ember alkoholista.) Nekem nagyon szimpatikus Van Houten, talán jobban, mint másoknak, mert én megértem, hogy nehéz ekkora olvasói nyomással élni, és nyilvánvalóan nehéz akkora veszteséggel élni, mint ami neki jutott. De még ennél is nehezebb, amikor szociálisan és emocionálisan kikapcsolsz, cinikus leszel, sokkal nehezebb lesz visszakapcsolni, és amikor valaki vissza akar lökni ebbe (ahogy Hazel és Gus tették), támadásnak véled. És ez őt nagyon megijeszti és bántja.
